A narancs egy negyedleges szín, komplementer színe a kék.

A narancs a színkerék legmelegebb részébe tartozik, ez a legmelegebb szín (a sárga és a piros az átmeneti zónához tartozik, ahonnan jönnek a hűvös színek). A narancsot éppen ezért gyakran használják a hő vagy a tűz megjelenítésére.

Gyakran előfordul a természetben, különösképpen a gyümölcsöknél, zöldségeknél. Az árnyalatai között megtaláljuk a bronzot, mandarint, szürkés aranyat, stb.

A fizikai megközelítésű szubtraktív rendszer alapján a narancsot a sárga és a magenta összekeverésével kapjuk. A piktoriális, additív rendszer szerint pedig a piros és a sárga keverékével.

A középkorban az ólmot használták ásványi narancs előállításához, amelyet azonban elég bonyolult volt használni, mivel amikor levegő érte, romlott az állapota. Miután 1797-ben Louis-Nicolas Vauquelin felfedezte a krómot, a narancs pigment elérhető közelségbe került a művészek számára. A magas ára ellenére William Turner és Van Gogh is előszeretettel használták. Ma már számos kémiai eljárás van, amellyel olcsóbban tudunk narancs pigmentet előállítani.

A reneszánsz időkben és a középkorban a narancsnak negatív mellékjelentést tulajdonítottak. A 20. században a hippi mozgalmak hozták újra divatba.