A lila egy másodlagos szín, a sárga komplementer színe.

Inkább hideg színként tekintenek rá. Ugyanakkor mivel a festészetben egy hideg és egy meleg szín összekeverésével keletkezik, az arányoktól függően lehet meleg vagy hideg szín.

Ha sötét lila, akkor a meleg érzetét kelti. Ha világos, akkor inkább hideg szín. Az árnyalatai között megtaláljuk az orgonát, mályvát és a szilvát is.

Ez egy természetben is megtalálható szín: gyümölcsök, zöldségek, ásványok, növények színe.

Az összeadásos szín rendszer (fizikális megközelítés) szerint a lila egy harmadlagos szín, amelyet a kék és a magenta összekeverésével nyerünk (a magenta a kék és a piros keveréke). A festészetben a kivonásos rendszer szerint a lilát a kék és narancs keverékeként nyerjük.

A lila szín nevet csak a 18. században kapott, amikor Newton beazonosította a szolár spektrumban a magenta és a kék között.

Nem gyakran használt szín az ősi művészetben, a lila igazán a 20. Század végén került színre és találta meg a helyét a street artban és a dekoratív művészetekben.

A művész, Isabelle Collin Dufrense az “Ultra Violet” fedőnevet választotta magának Andy Warhol tanácsára, és a lilához való vonzódását abban fejezte ki, hogy extravagáns módon viselte; például lila parókát viselt.